A jóga csodája

Mindennapi életünk során sok-sok csodával találkozunk. Amikor az utca zaján keresztül meghalljuk a madarak dalolását, a bogarak zümmögését, amikor örvendezünk a természet szépségén, rácsodálkozunk a tavasszal újraéledő erdőre, mezőre, érezzük, hogy egyek vagyunk a természettel… Amikor befelé irányítjuk a figyelmünket, és hallgatjuk a belső csendet, megtapasztalhatjuk.

Sokáig tart amíg rájövünk, tudatosul bennünk.

Kezdő jógázóként biztosan sokszor hallottad már az oktatótól, vagy a mesteredtől :” engedd el a gondolataidat, figyelj befelé…” Ilyenkor erőlködtél és igyekeztél tényleg ezt tenni, legalábbis azt hitted, hogy ezt teszed.
Jógaórán átélted már azt a kellemesnek egyáltalán nem nevezhető érzést, hogy  annyira meg akartál felelni – talán az oktatónak, talán saját magadnak, hogy erőlködővé, görcsössé vált a mozgásod, a légzésed, egyáltalán annyira sokfelé kellett figyelni közben, és te annyira akartad… Ugye ismerős? Biztosan emlékszel még az első jógaórádra is. Csatakosra izzadtál, és zavart amikor az oktató hozzád ért, hogy kijavítson. De arra is emlékszel, hogy milyen csodálatos volt utána! Az ászanák hatására görcsös izmaid ellazultak, megnyúltak, a légzőgyakorlatok és a relaxálás megnyugtattak, egy más világba csöppentél arra a másfél órára. Fel voltál dobódva, elmesélted minden barátodnak, a családtagjaidnak is, milyen csodálatos dolog jógázni! És alig vártad a következő órát! De te kitartóan tovább jógáztál, és lassan azt vetted észre, hogy tényleg megtanultál arra figyelni amire kellett. A jelen pillanatban lenni! Akkor is amikor ászanát gyakoroltál, akkkor is amikor légző gyakorlatokat végeztél, akkor is, amikor mantráztál, vagy meditáltál. Lassanként megismerted magad, létformáddá vált a jóga. És már nem dicsekedtél vele, nem győzködted a barátaidat a jóga jótékony hatásairól hevesen vitatkozva. Csendben mosolyogva egyszerűen csak élvezted a csodát, amit számodra ez az életforma adott. Megváltozott az életed, más dolgok lettek fontosak, megváltozott az értékrended, esetleg kicserélődött a baráti társaságod is. A jógásokkal már beszéd nélkül is értitek egymást…Jóban vagy magaddal, szereted magadat, ezért egészséges ételekkel, italokkal kényezteted a testedet, a lelkedet sem mérgezed a napi hírek véres eseményeinek nézésével, nem vitázol feleslegesen. Úgy élsz, hogy örülsz minden napnak, derűsen tekintesz a világra. Hiszen Nap Üdvözlettel kezdesz minden napot…
És én, mint az oktatótok, már látom az óra eleji meditáláskor, hogy a csoda, amit átéltek, kiül az arcotokra, és a szátok szegletében megjelenik az a bizonyos „buddhás” mosoly.